Második fejezet - Az Intézetben

Sziasztok, bébik! 

Megérkeztem a második fejezettel, szintén 12 oldal, remélem ez a hosszúság megfelel. Kicsit szomorú voltam, hogy csak 1 komment érkezett és csak 3 feliratkozóm van, pedig sokat jeleztétek, hogy olvasnátok ilyen jellegű sztorit. Remélem most többen felfigyeltek majd, mert én szeretem írni a történetet! :D 

Az esetleges (és fájó) hibákért elnézést kérek, késő van és nem volt erőm átnézni már, az előzőben is voltak fájó hibák, igyekeztem javítani. Remélem ennek ellenére élvezhető! 

Kellemes olvasást! Szép hetet!

Lexa

Louis egész úton azon gondolkodott, hogy vajon Will hazaért-e már, és ha igen, hallott-e arról, hogy összeverekedett egy csapat vámpírral. Arra is kíváncsi volt, hogy vajon mit szól ehhez a beparázott mondénhoz, aki jelenleg azt sem tudja eldönteni, hogy él-e még. Megrémült és nem tudta merre tart, csak követte Louis-t, szorosan mellette ment, minden kis neszre felkapta a fejét. Igaza volt Harry-nek, ez a srác tényleg beleőrül abba, amit látott.

Megérkeztek az Intézethez, egy hatalmas templomszerű épület előtt álltak, elhagyatottnak tűnt. Romokban állt, néhol hiányoztak részei a templomnak. Liam szemöldöke felugrott, Louis elmosolyodott a fiú reakcióján.

− Ez mi? – kérdezte Liam végignézve mindenkin. Zayn szemet forgatott, míg a többi csak jót mosolygott ezen.

− Ez az Intézet – mutatott végig Lou az épületen. – Itt lakunk.

− Itt? – Elképzelhetetlen, hogy ez a négy ember ebben a romos épületben lakjon, amin átfúj a szél és még az esőtől sem igen véd. Nevetni támadt volna kedve, de látván a többiek komolyan arcát és tekintetét inkább csöndben maradt, és elhitte, amit mondtak. Bár nem tűnt logikusnak…

Első fejezet - Az Árnyvadász munka hátulütője

Sziasztok, drágák!

Megérkeztem az új történetem első fejezetével, ami árnyvadászos lesz. Cassandra Clare könyvei és a Shadowhunters (Árnyvadászok) című sorozat adta az ötletet, de teljesen másról fog szólni a sztori, mint a könyvekben vagy a sorozatban. Ha valamit esetleg nem tudtok, mert nem nézitek a sorozatot, nem olvassátok a könyveket, akkor kérdezzetek, de a menüpontban van egy oldal, ahova kigyűjtöttem pár adatot, amik segíthetnek eligazodni a történetben. Ha mégsem világos valami kérdezzetek bátran, bár igyekszem minden megmagyarázni majd! :)

A másik: ez a rész 12 oldal hosszúságú, jó ez, vagy legyenek rövidebbek a részek? (Az átlag nálam 7 oldal) Melyiket olvassátok szívesebben? Túl hosszú, vagy még olvasható? Kérlek írjatok rá valamit! Nekem fontos a véleményetek!

A történet E/3-ban íródott, kicsit fura még nekem, de remélem tetszeni fog nektek! Szereplők is fent vannak már, kukkantsatok be! ;)

Oh, ésa kinézet hogy tetszik? A fejlécbe szerelmes vagyok! :3 Büszke vagyok magamra! 

Fent van a Színjáték része is már!

Szép hétvégét nektek!

Kellemes olvasást!

Lexa

Sötét volt, csak a sápadt hold gyenge fénye világította meg a hatalmas erdőt. A fák között gyenge, el-elvesző sikolyok visszhangoztak, a távolban farkas morgás, nyüszítés és vámpír fújtatás zaja volt hallgató. A vékony faágak hangosan törtek meg egy gyenge, sebesült nő lába alatt, aki panaszosan síró kisbabáját szorította melléhez és futott az őt üldözők elől. Farkasok és vámpírok egyaránt üldözték, nem csak őt, de védtelen, magatehetetlen kisfiát is. A nő talpig feketében volt, mégis itt-ott megcsillant piros vére a szakadt ruhadarabon. Fáradni látszott, jó ideje menekülhet, lábait alig bírta emelni, ő maga lihegett, levegőért kapkodott. Véres arcát csak a szürkés fénycsóvák világították meg, kisfia szeme gyengén, de megcsillant a holdfényében. Úgy ragyogott a két kicsit szempár, mint a csillagok az égen, mindössze két apró pontnak látszódtak a sötét éjszakában. Az édesanya lassított, szinte már sétált és lenézett a picike babára, aki még mindig panaszosan, megijedve ordított anyukája karjaiban. A barna hajú, elég fiatal nő elmosolyodott, ahogy a csöppségre nézett. Az apjára emlékeztette, aki ugyanilyen elbűvölő teremtmény volt, akárcsak a kisfia.