Sziasztok, bébik!
Sajnálom, hogy ennyit késtem, de megnyugtatok mindenkit...még fogok. Nem jó vicc, tudom, nekem sem kellemes, de most hirtelen lett annyi dolgom, hogy a nyakamat szorongatom, ez van. Ballagás, vizsga, év vége, verseny, mittudomén. Elegem van. Kezdek fáradni, és ezt a szegény részt is olyan nehezen hoztam össze, alig volt időm, valamikor net sem volt, szóval... Nem győzök elnézést kérni, de ez ellen nem tudok tenni, és szerintem a nyáron sem lesz sokkal több időm. Legalábbis júniusban biztosan nem.
Na de, elég a sok negatív infóból! Itt az év vége, pihenhetünk és minden jó lesz! :D Gondoljunk erre.
Kellemes olvasást!
Szép hétvégét nektek!^^
Lexa
A fiú
talpát csiklandozták a friss, kicsit még nedves fűszálak. A fű majdnem bokájáig
ért, nadrágja vége vizes is lett a több órányi sétálástól. Imádta a harmatos
pázsitot, ami az erdő előtt tiszta, fényes és világos, az Intézeten belül
szinte nincs is fű, az erdőben pedig túlságosan mocskos, véres, saras, büdös.
Bár az erdő széléig el mert sétálni, egészen addig a helyig tudott elsétálni,
ahogy anyja holtteste feküdt tizennyolc éve, mikor idekerült. Nem tudott tovább
lépdelni, az a bizonyos jel a homlokán égette, most pedig, hogy tudja az
igazságot úgy gondolja az anyjában is volt valami démoni. Esetlen valami
démonölő szer lehetett nála, szenteltvíz, ami taszította. Csak állt méterekre a
hely előtt és figyelte a fű nélküli, mocskos földet. Mióta az anyja holttestét
elcipelték innen nem nő fű a helyén. Tökéletesen látszik a nő alakja, ahogy
háton feküdt nyakatekert pózban, látszik Louis helye is a fűben, az ő helyén
viszont fekete fű nőtt. Eddig sosem értette, azt hitte olaj, esetleg vámpír
vér, de most már tudja; a föld nem képes őt befogadni, ő a pokolra való. Sokszor
mondta neki Casey, hogy ördögfióka, eddig azt gondolta viccből mondja, mostanra
minden más értelmet nyert. Az eddigi élete romokban áll és éppen egy új,
teljesen más élet épül ki körülötte, amiről eddig fogalma sem volt.